| Albumok : Everybody got their something |
Everybody got their something
2005.06.29. 19:04
 Infó Nikka első világszerete piacra dobott lemezéről.
Nikka Costa: Everybody Got Their Something
Nikka Costa honlapján egy vörös hajú, ártatlan küllemű cica kelleti magát, ám a lemezborítót meglátva és a zenét is meghallgatva kénytelenek vagyunk megállapítani: a vélt ártatlanság már rég a múlté, és egy éles karmokat növesztett, hol szőke amerikai folkénekesnők, hol néger soultorkok hangján megszólaló macska dörgölőzik hozzánk, vagy karmolja képünket bivaly soul-rock, dzsessz-funk dalaival.
Hát persze, hogy nem ártatlan a '72-es születésű Nikka: papája, Don Costa híres producer volt (Frank Sinatráé például), ő pedig már ötévesen színpadon énekelt, majd jelentős eladásokat produkáló gyereksztárként turnézta végig Európát. Öntudatra ébredését Ausztráliába való költözéssel koronázta meg, meg azzal, hogy megjelentette első önálló lemezét (Butterfly Rocket), mellyel komoly sikereket ért el választott hazájában. A mostani Everybody Got Their Something az első egész világon terjesztett lemeze, melyet a Like A Feather című középtempójú, gitárbetéttel spékelt dzsessz-funk kislemez harangozott be. A "Lenny Kravitz női kivitelben" tétel, bár itt-ott megállja a helyét, abban megbotlik, hogy Nikka nem fél a korszerű hangszereléstől, ha kell sipító és visszhangosított effektekkel, szkreccsel és loopokkal gazdagítja groove-os, gyakran hiphop alapú, a gyors számokban gitárriffekkel, a középtempójúakban Sly Stone-idézetekkel (lásd: The Best Of Sly & The Family Stone), a lassúkban vonósokkal díszített dalait, énekhangja pedig az erős soul/R&B mezőnyben is megállja a helyét. A Nikka Who? című 42 másodperces darabban ízelítőt kapunk milyen volt a hangja kisiskolásként, a Push & Pull pedig az egyik legjobb női balladája volt 2001-nek a kritikusok szerint.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
